A következőkben a korábbi bejegyzésektől eltérően Bajomi-Lázár Péter: Hírközlés tegnap és ma című tanulmányából készített recenzióm következik.
Tendenciák és attitűdök: az internet hatása a modern hírközlésre
A hírközlés napjainkban a változás korát éli. Az online újságírás előtörésével olyan tendenciák rajzolódnak ki, melyeknek eredménye gyakran a hanyatló minőség, az újságírói hivatás teljes átalakulása. A nyomtatott sajtó egyre inkább kiszorul, ezzel szemben egyre nagyobb teret nyer az internet adta lehetőséget kihasználó civil újságírás.
Jelen elemzésem alapjául Bajomi-Lázár Péter egy a Médiakutató 2009. őszi számában megjelent tanulmánya szolgál, mely a Hírközlés tegnap és ma címet viseli.
Az internetes sajtó térnyerésével párhuzamosan csökken a kereslet a hagyományos nyomtatott sajtóorgánumok iránt, ez a helyzet szükségszerűen lapok megszűnését eredményezheti. Emellett a sajtónak számolnia kell a gazdasági válság elhúzódó hatásaival, valamint a felhasználói attitűdök változását is figyelembe kell venni.
A nyilvánosság újra és újra átalakul, ennek „túlélésére” egyetlen megoldás létezik: új stratégiákat kell alkotni.
Nyilvánosság – mi változott?
A nyilvánosság az új médiumok és a technikai fejlődés következtében a történelem során többször is megújulni kényszerült.
Bajomi-Lázár Péter a nyilvánosság változásainak három alapvető válfaját különbözteti meg. Egyes esetekben egy „új médium teljesen felvált egy régit”[1], ez történt amikor a kézzel írt kódexeket felváltotta a több szempontból is előnyösebb technikát követő nyomtatott könyv. A nyilvánosság átalakulásának második válfaja, amikor az új médium egy másik médiumot nyom el, de nem váltja fel azt – ez történt, amikor megjelentek a mozitermek, s a háttérbe szorult a színházi élet. A harmadik esetben az új médium funkcióváltására kerül sor, erre remek példa az újságírás – a XX. század első felére jellemző – kényszerű átalakulása, amely elsődlegesen a rádió és a televíziózás térnyerésének volt betudható. Ekkor az újságok áttértek a minél hosszabb és részletesebb cikkek megjelentetésére, holott azok korábban a legfrissebb hírek minél gyorsabb leközlésére rendezkedtek be – de mint tudvalévő az újságírás a rádió és a televízió egyik legfontosabb jellemzőjével, a gyorsasággal nem volt és ma sem képes versenyre kelni.
Az új médiumok megjelenése mellett a nyilvánosságra alapvetően hatott a technika fejődése, a hír- és távközlés átalakulása is. A nyomtatott papír alapú újságírásnak köszönhetően a hírek korábbi, kronologikus sorrendben történő megjelentetését felváltotta a hírérték, a fontosság szerinti rendezési elv. A példányszámok növekedését a papírgyártás és a gőznyomda megjelenése okozta, ennek következményeként – mivel szélesebb rétegeknek szóltak innentől az újságok – jelentősen csökkentek a kiadványok árai is; ez viszont a tágabb körökben is nagy népszerűségnek örvendő tömeglapok elterjedését vonta maga után. A távközlésben végbemenő változások a hírközlés további fejlődéséhez vezettek; ezek közül is a legfontosabb szerep a távírónak, valamint az újonnan létrejövő hírügynökségeknek (1830-as évek) jutott. A hírügynökségek hívták életre a tudósítás műfaját, mely a tények legpontosabb feltárására szorítkozik.
1873-tól számítjuk a minőségi sajtófotó megjelenését, ez merőben megváltoztatta az újságírás szerepét. Innentől kezdve az újságírók előnyben részesítették a fotóval illusztrálható híreket, a politika ezt kihasználva a saját érdekeit kezdte el érvényesíteni. A hírmédia ma is kiemelt szerepet tölt be a nagy politikai rendezvények kommunikációban. A XX. század film-, majd tévéhíradója már szinte csak a mozgóképpel is rendelkező hírekkel hajlandó dolgozni.
Napjainkban jól látható módon újfent változik a hírközlés és a nyilvánosság. A civil internet, s vele együtt a blogolás, fórumozás, a chat, valamint az elektronikus levelezőlisták mind hatással vannak a modern hírközlésre.
2009. második felében a 15-69 éves magyar lakosság mintegy 52%-a használja legalább havi rendszerességgel az internetet, és ez az arányszám fokozatos növekedést mutat. A havi rendszerességgel internetezők 54%-a olvas blogot, míg 10%-uk blogírással is foglalkozik. Emellett a legalább hetente internetezők 73%-a szokott chatelni, míg az alkalmanként fórumozók aránya 38%-ra rúg.[2] Mindezekből jól leszűrhető, hogy az internet hatásai korántsem elhanyagolhatók, a hírközlésnek egyszerűen foglalkoznia kell az online tartalmakkal.
Fontos kérdés az, hogy hogyan lehet felhasználni az internet – és vele együtt a civil újságírás – nyújtotta lehetőségeket az elérendő cél, vagyis a politikai nyilvánosság érdekében?
A sajtó jövője
A sajtót az utóbbi száz évben már többen temetni vélték. Marshall McLuchan az 1964-ben megjelent Understanding Media című könyvében jósolta meg a hagyományos újság – és vele együtt az olvasás – közeli halálát, mely az új médiumok – de leginkább a televízió – elterjedésének köszönhető.[3] McLuchan elmélete szerint a képiség rövid úton felváltja az írásbeliséget, vagyis a Gutenberg-galaxist. Nos, egyre inkább úgy látszik, hogy ez a jóslat nem teljesedik be, mindkét médiumnak helye van a médiában. McLuchan könyvének megjelenése óta beszélünk a Gutenberg- és a McLuchan-galaxis harcáról; mára viszont új vetélytársként megjelent az internet, a hypertext és ezzel együtt a civil újságírás.
Bajomi-Lázár szerint „Az is bizonyos, hogy a nyomtatás időtálló és jól archiválható technológia.”[4], mivel a nyomtatott sajtótermék olvasásához nincs szükség külön hordozóra. Viszont a világháló már 2000. előtt éreztette hatását: egyszerűen megszűnt az igény a lapok délutáni kiadásaira.
Stratégiai átalakulás figyelhető meg ismét a nyomtatott sajtóban: bizonyos sajtótermékek kisebb, kompaktabb alakban jelennek meg, ezzel a lapok az utazás közbeni olvasás igényeinek kielégítésére rendezkednek be. Egy másik stratégiát jelent az olvasó számára ingyenes, kizárólag hirdetésekből „élő” napilapok terjedése, ilyen hazánkban a Metropol. Egyes lapok a újság mellé elektronikus mellékleteket adnak ajándékba, így téve multimédiás termékké azt. Ezzel viszont növekszik a kiadvány ára, ez ismét az érdeklődés csökkenéséhez vezethet. A negyedik utat elsődlegesen a politikai lapok járják: megjelentek ezeknek az újságoknak az online – előfizetéses tartalommal is rendelkező – változatai.
A legfontosabb kérdés persze az, hogy a jövőben képes lesz-e valamilyen formában együttműködni az online és az offline újságírás? Valószínűleg rövid időn belül eldől, hogy végül az internet legyőzi-e a hagyományos papíralapú sajtót, mindenesetre törekvések léteznek ennek megakadályozására.
Civil újságírás és a hírközlés
De mi a helyzet a civil újságírással? Chris Anderson, a Wired főszerkesztője szerint már nem is érdemes hírről, újságírásról és médiáról beszélni, ugyanis ezek a szavak mára elvesztették jelentésüket, hiszen „Mit jelent a »hír« szó, ha a hírek többsége amatőröktől származik?”[5] Anderson maga is bevallja, hogy általában Twitteres üzenetek, elektronikus magánlevelezések, chatelés és az RSS-szolgáltatás révén jut hozzá a hírekhez; s mint mondja bízik a hírforrásaiban, az azok által szerzett információ aktualitásában, relevanciájában.[6]
Minden bizonnyal nem Chris Anderson az egyetlen ember, aki ily módon jut hozzá az aktuális hírekhez, a jelenség valódi és terjed.
Az újságírók számára a civil újságírás egy új versenyhelyzetet teremtett, amely nagyban befolyásolja a hírközlési gyakorlatot. Az új helyzet által történt változások az újságírói szokások átalakulását idézik elő. A következő jelenségeket Bajomi-Lázár Péter tanulmányában részletezi.
Az online újságírásnak köszönhetően jelentősen lerövidült a hírciklus, lényegében a nap minden percében jelennek meg új hírek a világhálón.
Intenzívebb hírverseny vette kezdetét, ennek legnagyobb győztese a – mai értelemben vett – bulvár újságírás. Itt érdemes megemlíteni, hogy manapság a negatív tartalmú hírekre – balesetek, botrányok, bűnügyek – van a legnagyobb kereslet. Egyre több az online újság, ezek tömérdek hírforrással rendelkeznek, de mivel viszonylag kicsi az olvasóközönség, ezek a lapok folytonos versenyben vannak egymással. És mivel a bulvártémák a legolvasottabbak, így mára minden online lap rendelkezik a bulvárra specializálódott rovattal.
A minél rövidebb és tömörebb hírek és a hírciklus rövidülése hívták életre a mind nagyobb híréhséget, de ennyi magas hírértékkel rendelkező valós hír nem termelődik olyan rövid idő alatt, mint amire igény jelentkezik. Elszaporodtak az álesemények, a sajtótájékoztatók, a különféle PR-események. A média által generált álesemények is nagy népszerűségnek örvendenek – gondoljunk csak a legújabb tehetségkutatók üdvöskéinek szerepléseire.
Új jelenség a minél nagyobb hírmerítés, amely a civil újságírásnak köszönhető. Természetesen nem tud mindenhol ott lenni a sajtó, a média, de egy-két szemtanú szinte minden történésnél jelen van. A civilek megosztják észrevételeiket – esetleg mobiltelefonjukkal készített felvételeiket – az interneten, így szinte futótűzként képesek elterjedni a média által egyáltalán nem ismert hírek is.
Új hírkontextus jelent meg: az online megjelentetett hírekhez bárki hozzáfűzhet véleményt a ”kommentálás” funkciónak köszönhetően. Az eredeti hír után elolvasott kommentek teljesen új megvilágításba helyezhetik az adott cikket, esetenként itt hívják fel a sajtóhibákra is a figyelmet.
Az erősebb hírkontroll szintén az online felület kiváltsága – bár ez ténylegesen az olvasónak jó az újságírónak annál kevésbé. Az internet gyorsasága és a pénzügyi korlátok megszűnése következtében többféle hírforrásból is lehetőségünk van tájékozódni, ha szeretnénk akár 4-5 internetes újság ugyanazon témában íródott cikkét is elolvashatjuk, és kedvünkre szelektálhatunk.
A civil újságírás hatással van arra is, hogy milyen hírek kerülnek a médiában leközlésre, vagyis az internettel együtt megjelent az új tematizáció korszaka. Korábban a média tetszelgett a „információk kapuőrének” szerepében, szakemberek döntötték el, hogy aznap mit lehet leközölni. A blogok, közösségi oldalak, fórumok hódításának köszönhetően a neten minden hír leközlésre kerülhet.
A hagyományos médiában állandóan növekvő forráshiányról beszélhetünk. Az internet részesedése nőttön nő, míg a papíralapú újságok egyre kevesebb pénzhez jutnak. Ezáltal csökken a színvonal is.
A copy+paste újságírás egy fokozódó jelenség napjaink sajtójában. Az újságírók gyakran szóról szóra átvett anyagokat közölnek le, nem foglalkozva azzal, hogy erről akárki tudomást szerezhet.
Manapság nagyon gyakran találkozhatunk a sajtóban kitalált vagy felnagyított híreket, egyre több a koholmány. Ennek legfőbb oka, hogy az interneten akár név nélkül is publikálhatunk, így lényegében az egésznek nincs semmilyen következménye.
A civil újságírás hozadéka, hogy megjelent egy ötödik hatalmi ág, amely elnevezés a civil újságírókat takarja. Az alapvető három hatalmi ág – a döntéshozás, a végrehajtó és a bírói hatalom – mellett gyakran emlegetik mintegy negyedik hatalmi ágként a XVIII. századra kialakult demokratikus sajtót, emellé csatlakozik be az online tartalmakkal együtt járó civil ellenőrzés.
Az utóbbi években megjelent egy online médiakritika, amely gyakran egy-egy konkrét médium által működtetett blogot takar – ilyen például a HVG Online-nal együttműködő http://mediablog.hvg.hu/. Ugyanígy gyakran idézik a http://webisztan.blog.hu/-t is, ez az oldal mindenféle témakört felölel, a postok jellemzően kritizáló hangnemben íródnak.
A civil újságírás jól látható módon alakítja a hivatalos sajtó életét, s a nyilvánosság is átalakulóban van – köszönhetően a nyilvános és a magánszféra egybemosódásának. Fontos körülmény, hogy „Ma már számos hivatásos újságíró magánemberként is jelen van a weben, egyes civilek pedig profikká váltak: blogjaikat akár többen olvassák, mint egy-egy napilapot.”[7]
Konklúzió
A civil újságírással és az online médiumok elterjedésével teljesen új helyzet előtt áll a sajtó. Az új eszközrendszer számos pozitívumot, de sajnos közel ugyanennyi negatívumot is hordoz magában. Felgyorsul a hírközlés, a nagymértékű piaci verseny a minőség javulását kellene, hogy hordozza magában, ezzel szemben gyakran pont az ellenkezőjét tapasztaljuk.
A gyorsaság a hírek rovására megy, gyakori a plagizálás, burjánzanak az elbulvárosodott témájú írások. A blogolásra, ismeretek megosztására bárkinek lehetősége nyílik, de ezeket a „híreket” nem ellenőrzi senki. Ennek következtében sok a hálón a kétes eredetű információ, mindennaposak a koholmányok. Bárki írhat bárkiről, a magánszféra rendre sérül.
Mindezek ellenére a civil újságírásban hatalmas lehetőségek rejlenek, aki tehetséges az könnyen szép karriert futhat be, esetenként meg is gazdagodhat. A média – azon belül leginkább a sajtó – felelőssége, hogy mi lesz a civil újságírás jövője, valamint ugyancsak a sajtón múlik, hogy megújulásával képes lesz-e megtartani a hagyományos nyomtatott lapok olvasóit.
[1] BAJOMI-LÁZÁR Péter: Hírközlés tegnap és ma. Médiakutató, 2009 ősz – Új média rovat: http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_03_osz/10_hirkozles; [2010.05.23.]
[2] Az NRC 2009 II. féléves gyorsjelentése: http://www.nrc.hu/hirek/2010/03/16/az_nrc_2_feleves_gyorsjelentese; [2010.05.24.]
[3] Svennik HOYER: Média a harmadik évezred küszöbén. Médiakutató, 2001 tél – Politika rovat: http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_04_tel/02_media_a_harmadik_evezred_kuszoben/02.html; [2010.05.24.]
[4] BAJOMI-LÁZÁR: Hírközlés tegnap és ma. Médiakutató, 2009 ősz – Új média rovat: http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_03_osz/10_hirkozles; [2010.05.24.]
[5] Az újságírás talán hobbivá válik a jövőben: http://www.168ora.hu/buxa/internet-media-ujsagiras-reklam-ingyen-lapkiadas-40862.html; [2010.05.24.]
[6] Az újságírás talán hobbivá válik a jövőben: http://www.168ora.hu/buxa/internet-media-ujsagiras-reklam-ingyen-lapkiadas-40862.html; [2010.05.24.]
[7] BAJOMI-LÁZÁR Péter: Hírközlés tegnap és ma. Médiakutató, 2009 ősz – Új média rovat: http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_03_osz/10_hirkozles; [2010.05.24.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése